Logopédia

A logopédia a kommunikáció, a beszéd, a nyelv, a hang és a nyelés zavaraival foglalkozó tudományterület. Az alábbi cikkekben részletesen bemutatom a leggyakoribb kórképeket, vizsgálati módszereket és terápiás lehetőségeket.

Alapok

  • Mi a logopédia?

  • Mit csinál a logopédus?

  • Logopédiai vizsgálat

  • Gyermekkori logopédia

  • Felnőttkori logopédia

Beszédhangképzési zavarok

  • Artikulációs zavarok

  • Pöszeség

  • Fonológiai zavarok

Beszédritmus-zavarok

  • Dadogás

  • Hadarás

  • Egyéb fluenciazavarok

Nyelvi zavarok

  • Megkésett beszédfejlődés

  • Specifikus nyelvi zavar (SNYZ)

  • Afázia

  • Primer progresszív afázia

Részképességzavarok

  • Diszlexia

  • Diszgráfia

  • Diszortográfia

  • Diszkalkulia

  • Olvasási és írási készségek fejlesztése

Motoros beszédzavarok

  • Dysarthria

  • Beszédapraxia

Hangképzési zavarok

  • Diszfónia

  • Rekurrens paresis

  • Hangterápia

Nyelészavarok

  • Dysphagia

  • Nyelésvizsgálatok

  • Terápia

Orofaciális miofunkció

  • Nyelvlökéses nyelés

  • OMD

  • Miofunkcionális terápia

  • Nyelvfék

Neurológiai rehabilitáció

  • Stroke

  • Parkinson-kór

  • ALS

  • Sclerosis multiplex

  • Huntington-kór

  • Demenciák

Beszédtechnika

A légzés funkcionális vizsgálata

〰️

A légzés funkcionális vizsgálata 〰️

Breath Hold Test (BHT)

A légzésvisszatartási teszt egy egyszerű, nem invazív módszer a tüdőkapacitás és a szén-dioxid-tolerancia felmérésére, amelyet gyakran alkalmaznak a légzőszervi egészség állapotának értékelésére (pl. szájlégzés esetén).

Általában az egészséges felnőttek 30–60 másodpercig tudják visszatartani a lélegzetüket. A 20–25 másodperc alatti időeredmények rossz légzésszabályozásra utalhatnak, vagy azt javasolhatják, hogy forduljon szakemberhez a lehetséges tüdőproblémák, vagy valószínűsíthető szájlégzés miatt.

Hogyan végezzen el egy alapvető légzésvisszatartási tesztet?

Előkészítés: Üljön le kényelmesen egy biztonságos, száraz környezetben. Lélegezzen normálisan: Szánjon 1–2 percet arra, hogy normálisan lélegezzen az orrán keresztül.

Lélegezzen be és tartsa vissza a levegőt: Vegyen egy normális (nem maximális) lélegzetet, majd lélegezzen ki normálisan.

Tartsa vissza a levegőt a kilégzés után: Finoman szorítsa össze az orrát, és indítsa el az időmérőt.

A leállási pont: Állítsa le az időmérőt, amikor az első határozott légzési késztetést vagy akaratlan rekeszizom-mozgást érez.

Az eredmények értelmezése

< 15 másodperc: Rossz kontroll, a csökkent tüdőkapacitás lehetséges jele. 15–25 másodperc: Közepes.

25–40 másodperc: .

40+ másodperc: Kiváló, magas CO2-toleranciát és erős, hatékony tüdőt jelez.

Kezdd el még ma.