Logopédia
A logopédia a kommunikáció, a beszéd, a nyelv, a hang és a nyelés zavaraival foglalkozó tudományterület. Az alábbi cikkekben részletesen bemutatom a leggyakoribb kórképeket, vizsgálati módszereket és terápiás lehetőségeket.
Alapok
Mit csinál a logopédus?
Logopédiai vizsgálat
Gyermekkori logopédia
Felnőttkori logopédia
Beszédhangképzési zavarok
Artikulációs zavarok
Pöszeség
Fonológiai zavarok
Beszédritmus-zavarok
Dadogás
Hadarás
Egyéb fluenciazavarok
Nyelvi zavarok
Megkésett beszédfejlődés
Specifikus nyelvi zavar (SNYZ)
Afázia
Primer progresszív afázia
Részképességzavarok
Diszlexia
Diszgráfia
Diszortográfia
Diszkalkulia
Olvasási és írási készségek fejlesztése
Motoros beszédzavarok
Dysarthria
Beszédapraxia
Hangképzési zavarok
Diszfónia
Rekurrens paresis
Hangterápia
Nyelészavarok
Dysphagia
Nyelésvizsgálatok
Terápia
Orofaciális miofunkció
Nyelvlökéses nyelés
OMD
Miofunkcionális terápia
Nyelvfék
Neurológiai rehabilitáció
Stroke
Parkinson-kór
ALS
Sclerosis multiplex
Huntington-kór
Demenciák
Beszédtechnika
A légzés funkcionális vizsgálata
〰️
A légzés funkcionális vizsgálata 〰️
Breath Hold Test (BHT)
A légzésvisszatartási teszt egy egyszerű, nem invazív módszer a tüdőkapacitás és a szén-dioxid-tolerancia felmérésére, amelyet gyakran alkalmaznak a légzőszervi egészség állapotának értékelésére (pl. szájlégzés esetén).
Általában az egészséges felnőttek 30–60 másodpercig tudják visszatartani a lélegzetüket. A 20–25 másodperc alatti időeredmények rossz légzésszabályozásra utalhatnak, vagy azt javasolhatják, hogy forduljon szakemberhez a lehetséges tüdőproblémák, vagy valószínűsíthető szájlégzés miatt.
Hogyan végezzen el egy alapvető légzésvisszatartási tesztet?
Előkészítés: Üljön le kényelmesen egy biztonságos, száraz környezetben. Lélegezzen normálisan: Szánjon 1–2 percet arra, hogy normálisan lélegezzen az orrán keresztül.
Lélegezzen be és tartsa vissza a levegőt: Vegyen egy normális (nem maximális) lélegzetet, majd lélegezzen ki normálisan.
Tartsa vissza a levegőt a kilégzés után: Finoman szorítsa össze az orrát, és indítsa el az időmérőt.
A leállási pont: Állítsa le az időmérőt, amikor az első határozott légzési késztetést vagy akaratlan rekeszizom-mozgást érez.
Az eredmények értelmezése
< 15 másodperc: Rossz kontroll, a csökkent tüdőkapacitás lehetséges jele. 15–25 másodperc: Közepes.
25–40 másodperc: Jó.
40+ másodperc: Kiváló, magas CO2-toleranciát és erős, hatékony tüdőt jelez.