Világvége érzés és mediterrán jókedv
2010. Június 07.
A X. Pécsi Országos Színházi Találkozón a letargikusan rossz időjárás mellé, kiváló letargikus produkciók is társultak. De azóta süt a nap, érződik a város mediterrán hangulata, és nem volt hiány jó mulatságban sem.
Tízéves a Pécsi Országos Színházi Találkozó. A jubileum miatt vannak nosztalgia programjai is. Előkerülnek olyan rendezvények, amelyek egykor jókora sikert arattak. Ilyen például a Magyar hangja című show, ami a szinkronizálás kulisszatitkaiba enged belesni. A Bóbita Bábszínház nagyterme zsúfolásig megtelik a kedvéért, minden környéken fellelhető ülőalkalmatosságot behoznak pótszékként. Haumann Péternek és még néhány nézőnek, kispad jut csak az első sor előtt. Jordán Tamás a műsorvezető, Juhász Anna a szinkronrendező, Bodrogi Gyula, Németh Judit, Spilák Klára, Csankó Zoltán, Stohl András alkotják a színészcsapatot. Stohlról Jordán annyit mond, a nélkül, hogy kiejtené a baleset szót, hogy az égiekre és az igazságszolgáltatásra bízzák ami történt, nekik az a feladatuk, hogy tegyék a dolgukat. És teszik. Hamarosan dől a közönség a nevetéstől. Az első szinkronizálandó filmrészlet a Szex és New Yorkból van.
Spilák és Csankó először megmutatják, hogyan szinkronizálták rendesen. Aztán jön mindenféle variáció, totálisan átírt szöveg, vagy éppen az a verzió, hogy Stohl a női főszereplőt elvékonyított, kényeskedő hangon szinkronizálja, és Bodrogi acélos hangon adja a férfit. Közben sorjáznak az ötletek, ugratják, froclizzák egymást a színészek, belelendülve, játékos mókába kezdenek, és mind fékezhetetlenebbek. De persze hozzák a szinkronizálandó figurát, több részlet is következik, népszerű sorozat éppúgy, mint rajzfilm. És folyik a szinkronizálással kapcsolatos sztorizgatás. Haumann, bár ő eredetileg nézőnek jött, is felpattan a kispadról, és elmond két történetet. Az egész olyan, mintha egy jó hangulatú színészbüfében lennénk, ahol a művészek egymást túllicitálva szórakoztatják kollégáikat, csak most éppen a közönség is bekukkanthat ebbe.
Többek között az ilyenféle programok miatt támadták a POSZT-ot, hogy nem csak a versenyprodukciókra koncentrál, hanem könnyedebb szórakozni valóval is szolgál. Tény, hogy egy ilyen szinkron show nem feszegeti a világ, az élet nagy kérdéseit. De felajzza és megmutatja azt a színészi játékkedvet, amiből a színház táplálkozik. A műhelymunkába való betekintésre a kezdetektől lehetőség nyílt, ahogy már az első alkalommal is láthattunk színi pályára készülőket is Pécsen. Benéztem például a kaposvári főiskolások nyílt beszédórájára. Pajkosan eleven volt. A beszédhez jópofa, a részvevők által kitalált mozgássort kell párosítani, és különböző testhelyzetekben kell kimondani szavakat Kelemen Márta irányításával. Ez egyszerre memorizációs, koncentrációs gyakorlat is, miközben igencsak felszabadítja a fantáziát, és láthatóan még boldogsághormonokat is termel.
Forrás:
