2009. június 10

Méhes Károly írása

Pécs

A Dante Café bezárása miatt új helyszín után kellett néznie az Ifi géniusz programsorozat szervezőinek. Meg is lelték, és be is vált – kivéve rossz időben

Az idei szezonra kinyitott Kultúrkert, ami az Örökség Házhoz tartozó barokk pavilon körött található, két különböző szinten, szinte idilli helyszín a nyári kulturális élethez. Itt tényleg minden elképzelhető műsor helyet talál magának: felolvasóest, színielőadás, koncertek.

Kivéve: ha esik. Kiss Mónika, az Örökség Ház munkatársa, aki gyakorlatilag itt tölti a nap nagy részét, úgy jellemezte az Ifi géniusz műsorfolyam új helyét, hogy elképesztően hangulatos, amikor jönnek a nézők, szereplők és „beélik” terepet. Egy-egy koncerten öszszegyűlik akár 300 ember, szinte Woodstock-fíling uralkodik el, ám ha rossz az idő, az nagy baj. Márpedig a POSZT első napjaiban több volt az égi áldás, mint ami üdvös lett volna – ilyenkor ugyanis gyakorlatilag nincs hová bemenekülni.

Amúgy az ifik természetesen hozták magukat, szó szerint.

A Bóbita Bábszínház kamaratermében a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának II. éves színinövendékei tartottak bemutatót arról, milyen is egy beszédgyakorlat-óra, amiből nekik három éven át bőven adatik. Eddig a csapat osztályfőnöke Znamenák István volt, és mivel ősztől Mohácsi János veszi át őket, nem csoda, hogy – amint kedveskedve mindenki hívja a sztárrendezőt – Moha is végignézte, mit tudnak leendő tanítványai.

 A Kultúrkert remek helyszín, de valamiképp meg kell védeni az esőtől 

Az már meglepőbb volt, hogy a POSZT díszvendége, Haumann Péter is végigülte az egyórás bemutatót, és látható élvezettel szemlélte, ahogy Kelemen Márta tanárnő lelkesen és energikusan a végsőkig meghajtotta a fiatalokat (és azokat a nézőket, akik voltak olyan bátrak, hogy beszálltak a profik közé).

Beszélni semmilyen szituációban sem könnyű, a civil ember is szinte egy életen keresztül „keresgéli a szavakat”. A színésznél kissé más a helyzet, neki a szájába adja a szöveget a szerző, ám azt a legkülönösebb helyzetekben is tökéletesen kell visszamondania, minden mesterkéltség nélkül.

Alapgyakorlatokat láthattunk. A szöveg így szólt: Jobbról az első utcát első utcának hívják; balról az első utcát második utcának hívják; jobbról a második utcát harmadik utcának hívják; balról a második utcát negyedik utcának hívják. Nem olyan ördöngős, ugye? Első hallásra...

Mert aztán ezt ezerféleképpen lehet csűrni-kavarni, gyorsítva-lassítva, egymásra mutogatva, felváltva mondani, vagy akár úgy, hogy a testek egymásba gabalyodnak. Csak egyet nem szabad: téveszteni, és közben arra kell ügyelni, hogy a szöveg, ami alapvetően ritmus, egyre inkább hasonlítson az élő beszédre.

Haumann Péter megjegyzése az óra után:

– Roppant fontos gyakorlatok ezek. Arra jók, hogy összehangolttá tegyék a színészt, lefejtsék róla a ballasztokat és aztán szabadon tudjon játszani. Ugyanis ez a végső színészi alapállás.

Forrás:

http://www.bama.hu/baranya/kultura/kulturkert-ifjak-woodstocki-hangulatban-238132